Divat lett birtokolni.
Már nem divat értékelni,
Mennyit érünk.
Mindig is divat volt, hogy nem beszélünk
Arról, amit érzünk.
Divat lett látni a rosszat,
És elfelejteni a jót,
Divat lett hárítani,
Tagadni azt, ami megtörtént,
Divat lett a törtetés,
Fejjel menni a falnak,
Átgázolni másokon,
Nem számít, mit akarnak.
Divat lett a közöny.
Divat lett jótékonykodni,
S közben posztolni.
Divat lett az álszentség,
És hogy mindenre van mentség.
Divat lett, hogy semmi sem állandó,
Hogy minden változik,
És semmi sem valós.
Divat lett a rohanás,
Hogy semmire nincs idő,
Divat lett a túlóra,
Már nem divat az ábrándozás.
Divat lett a szélsőség,
Kiforgatni a szavakat,
Átírni a történelmet,
Divat lett az akarat,
Divat lett a gyűlölet,
Divat lett az elfogadás,
Divat a kettős mérce,
Uszítani az ellen,
Akinek más a véleménye.
Divat lett, hogy kritizálunk,
Ok nélkül, vagy durván,
Divat, hogy szerepet játszunk,
S közben a másik szavába vágunk.
Divat lett, hogy nem figyelünk egymásra,
Divat gúnyolódni,
Divat lekezelni,
Divat haragot tartani,
Divat a sérelem.
Csak a megbocsátás – az nem divat.
Mert divat lett, hogy beállunk valamelyik oldalra.
Divat lett, hogy lenézzük a másikat,
Divat lett mázzal bevonni a szépet,
Divat lett kinevetni azt, aki képes
felülkerekedni mindenen, ami divat.
/2019/
Ollé Tamás 
Hozzászólás