I.
ez egy jó nap lesz,
mert ma látom a színeket,
nem félem a csendet,
nem hányok a zajtól,
és az ablak sem didereg,
ha arra gondolok,
ami megmaradt
II.
hát ilyen íze van a szabadságnak,
az illúziók nélküli életnek,
az üres és átlagos éjszakáknak,
melyekben neked már nincs helyed
(…)
s én mégis azt keresem,
ami benned annyira megfogott,
amit nem találok senki másban,
s ami azóta elfogyott
III.
a magány ezer arca,
a nagyvárosi karma,
a szív és az ész harca,
ha tényleg látni akarna
s ha átszakad a gát,
ugyan ki viszi tovább
a lángot, s ki ölel át,
ha már belül sem marad
semmi
IV.
azt mondják, jobb,
ha féled a holnapot,
de én ott hagytam egy életet,
amit majd folytatok
ezt a mostanit pedig
jól a szívembe zárom,
s legbelül azt kívánom,
bárcsak megállíthatnám
a pillanatot,
hogy ne mehess át a határon
V.
ha ez lenne életem utolsó napja,
leülnék veled arra a padra,
és nem gondolnék semmi másra,
sem életre, sem halálra
hanem a szemeidben nézném újra
ahogy az egész elkezdődött”
Ollé Tamás 
Hozzászólás