Egy ventilátor búg a szobában,
Megfontoltan szórja a mérges gázt,
Nem hisz már ő sem a csodában,
Hogy van, ami enyhíthetné a gyászt.
A fogaskerék is nyughatatlan,
Zengi a betanult, régi ódát,
Forog körbe és kattog szüntelen,
Mert meghágta az idő az órát.
Ott fent a csend honol, és nem béke,
Eső után mindig megárvulnak,
Egymásnak esnek a részeg betűk,
A könyv lapjai is megsárgulnak.
Hűlt helyét látva óhatatlanul
Fekete ruhában sír, nem serceg,
A szekrény mögötti sötét zugban,
Port köhög fel a bakelit herceg.
/2016/
Ollé Tamás 
Hozzászólás