Álmos vagyok, de nem csendes,
Fejem felett holló repdes.
Karmaival ajtót kapar,
Elpusztul majd ő is, hamar.
Valahogyan be kéne menni.
Valakiért ma valamit tenni.
Másnak lenni, másként kelni.
Valahogyan be kéne menni.
‘Puszta úton járok s kelek,
Nem alszom és nem is eszek!’
Mondja a magáét, miközben
Nyílik az ajtó, s valami zörren.
‘Sírig tart a béke s a csend’
Hirdeti a falon a szent.
A hollót majd’ elfeledem,
Fent van már az emeleten.
Ismerős a kép a falon,
Valami szúrja a karom.
Az ablakban véres kezek,
A világ beteg, az óra ketyeg.
Felmegyek, a padló reccsen,
Valami a plafonról cseppen.
Vér csepeg, a holló vére,
Nem csak a remény halt meg véle.
Látom már, hol az út vége,
S kijutok a házból is végre.
Elfeledem a képeket,
Álom volt ez, vagy képzelet?
Álmos vagyok, de már csendes,
Előttem egy sötét fenyves.
Valahogyan be kéne menni,
Valakiért ma valamit tenni.
/2015/
Ollé Tamás 
Hozzászólás