Ollé Tamás

véres utca 23,
képzeletem szüleménye,
te láttad csak igazán,
mennyire káros a harag,
és mennyire hatásos,
ha önmagamért élek.

így hát elszöktem otthonról,
rohantam egyenest a rétre,
elkerültem a sötét erdőt,
minden gonosz forrását,
és leástam olyan mélyre,
ahonnan már nem lehetett látni
a migrének palotáját.

egyetlen egyszer mondtam nemet,
és onnan is kiutált mindenki,
aztán egy pillanatra elhittem,
hogy velem van a probléma,
így ültem órákon keresztül
a sötét ég alatt, ahol
csak rád tudtam gondolni.

aztán visszaindultam, egyedül,
útközben elhagytam a kabátom,
meg azt a sok rosszat, amit
az évek alatt belém beszéltek,
azok, akik mellettem éltek
és nem találtak menedéket,
akik önmagukban csalódtak
és előbb-utóbb a halálba,
vagy az erdőbe menekültek.

utólag azt kívánom, bárcsak
ők is látták volna a világot
úgy, ahogyan én láttam.
veled, vagy nélküled,
véres utca 23,
utólag sem bánom,
hogy a feledés és harag helyett
a megbocsátást választottam.

/2018/