Ollé Tamás

egy elhagyatott romkocsmában,
üde színfoltja az estének,
hátam mögött a konspiráció,
valaki mondja meg a vendégnek,

hogy semmi sem az, aminek látszik,
a pultnál orosz rulettet játszik
a városi szájhős, nő az ölében,
nő az ölében, érzi fölényben:

unalmas ember, az, aki mondja,
a szememben akkor is szélhámos,
hiteltelenség, hazugság atyja,
legyen ő bármilyen méltányos,

ha a hidakat magad mögött égeted,
megnézheted, ahogy holnap reggel,
ugyanaz az ember a másik oldalon,
tegnap még adott, nem tőled vett el!

alszik az úton a bohóc, a rendőr,
szárad az elesetteknek vére,
nyugatra szöktél, barátom, mondd meg,
hogyan jutottunk ilyen mélyre?

ma éjjel a gonoszt a vesztőhelyen,
koholt vádak alapján ítélik el,
félre mozdul a fején a sapka,
a rendszer él és így éli fel.

merengve nézi az erdő mellett,
alatta dermed a nyárfalevél,
nem érti ő sem a történelmet,
múlik a fény, csak az arca fehér.

/2018/