Ollé Tamás

hallod-e test,
hogyan úszik a ködben,
a félelem szárnyait bontja.
engem akar, de a holnap,
a kétely, most is fogva tartja.

látod-e édes,
mily keserédes
a valóság tükrében állni?
és nézni a múlót,
a szaga is szúrós,
mégis az iszonyat fordít hátat,
egy jobb világnak,
talán a mának.

körkörös mozdulatok,
az égen, angyali fények,
harcolok érted,
de bennem is harcol,
a gyermek, a férfi, s a lélek.

a poharam szélén,
vörös és lila,
a kávé pornó,
a tea erotika,
elfogy a levegő,
a lelkiismeretem
nyújtja be most a számlát.

látod-e azt, hogyan úszik át,
a hajó a sötét szurdokon?
az vagyok én, sodródom,
most is a nevedet suttogom.

/2019/