Hamiskártyás:
Egy régi jó barát,
az asztalon heverő,
üres poharak mélyén próbálkozik.
Mert másképp már nem megy.
Történelem:
Minden ami volt,
És minden ami maradt
belőlünk.
Kötelék:
Lehunyom a szemeim,
Magam előtt látlak:
Már nem vagy fáradt.
Tudom, hogy itt vagy,
És azt is, hogy boldog.
A szereteted éltet,
S amit most is érzek,
Hogy mögöttem állsz,
Minden percben.
Mélység:
Nem tudom elmagyarázni,
mert ahhoz, hogy felfogd,
nem elég értened.
Ezt érezni kell.
Valóság:
Csak Isten tudja,
mi lett volna velem,
ha elhiszem mindazt,
amit az emberek mondtak
nekem.
Dialógus:
– Én is csak egy leszek a sok közül a füzetedben?
– Ide csak a különleges emberek kerülnek be. Ma írok bele először.
Rémálom:
Egy vádló szív, bolyongó lélek,
Fáradt vándor, ki csak menekül,
Sötét égbolt, traumák, és egy világ,
Melyben nem létezel.
S vagyok benne egyedül.
Vágyakozás:
Hol jártál tegnap éjjel,
amikor elhagytad ezt a bolygót?
És miért nem hoztad haza,
amit ott találtál?
Társadalom:
Akik tegnap még megvetettek,
De ma már ünnepelnek;
Akik nem hittek benned,
És most elsőként gratulálnak.
Üresjárat:
Ma tényleg nem utazik senki elfelé,
a vízelvezető rendszer sem működik
megfelelően.
Útravaló:
Az élet megy tovább,
én viszont nem tudok.
Bocsásd hát meg,
felejtsd el a rosszat.
és emlékezz a szépre.
Állapot:
Esti fénynél lányok andalognak,
a társadalom üvölt a túloldalon,
én meg egy üveg borral,
a semmibe meredve gondolkodom:
milyen szép is az élet.
/2019/
Ollé Tamás 
Hozzászólás