Ollé Tamás

Likebeteg a társadalom,
Innen próbál emigrálni,
Sérült lelkem, gyászol nagyon,
Miért kell mindig megjátszanom?

Tennél az egyenlőségért,
De az utcán rám sem nézel,
Majd otthon álszent váradban
Már rájuk sem emlékszel.

Luxus lett a józan ész,
Az empátia – nem divat,
A képernyődről visszanéz,
S te számolod a századikat.

Izzik a kommentszekció,
Frusztrált ez az állatkert,
Digitális erekció,
Az elismerés – már nem kell!

Mert olyan alacsonyan vagy már,
Hogy csak a felbontásban hiszel,
Mert a minőség és a szenvedély,
Ma már csempészáru.

Ahogy az igaz szón is nevetsz,
És a hazugságra izgulsz,
Mert az egyik véglet a hazád,
Míg a másikat gyalázod.

A huszonegyedik században,
Társad neked a szorongás,
Keretek közt a képernyőn,
Egy évszázados bolyongás.

/2019/