Ollé Tamás

otthonról lopott viselkedésmintákat
árulok a metró aluljáróban.
modern költő, beszélni nem tudok,
nehéz néha megfejteni,
azt, amire gondolok.

rémisztő látni, ahogy
régi énem az utcán kéreget.
festek a tükörre alvó képeket,
nem csak a szó fagy belém,
lakóházak között járok,
úton vagyok hazafelé.

alig alszom, a telihold
megbabonázza az éjszakát,
a szabadság fényes zászlaját
hordozza megannyi kóbor lélek.
ma oly halk az ég szava:
már a hajnal is részeg.

aztán, mint egy hidegzuhany,
az érzés, hogy az időnk véges,
megint tíz óra van,
a sarokban zümmög a rádió,
az asztal felett görnyedek,
újra nyár van,
és én megint megfáztam.

a rakparton sétáltam,
és már csak arra vágytam,
hogy veled nézzem végig,
ahogyan a csillagok utolérik
a holdat.

/2019/