Ollé Tamás

elaludni nélküled, mondd, mi abban a jó?
fent vagyok, a félálom nem nekem való.
az ajtó felé fordulok,
hátha bejössz rajta,
jó lenne, ha éjfél előtt
valaki betakarna.

mert végül elalszom,
odaát hideg van
és fázom.
egy ajtó előtt állok,
megint ugyanaz az álom.

furcsa, hogy már tíz éve,
ahonnan ered annyi emlék,
vajon ki hajtja álomra fejét?
ott, ahol régen annyiszor
öltöttem magamra gyermekkorom
viseletes ruháit.

odaát másképp mérik az időt,
lila az égbolt, és nem tudom,
hogy a cipőm, vagy a kabátom
változtatja-e színét szüntelen,
vagy csak én változtam azóta,
hogy utoljára jártam ott?